Mint minden anya én is járok vásárolni. Napi rendszerességgel doboz és szatyorszám hordom haza a kész illetve félkész termékeket. Olyan üzletben vásárolok ahol magyar termelők kínálják zöldség és gyümölcs féleségeiket, illetve magyar gazdák keze alól kiölt állatok darabjait lehet megvásárolni. Ez nem azt jelenti hogy magyar árút veszek, csak azt hogy figyelem az árukra kifüggesztett zászló színét, az árat és a minőséget.

Olyan üzlet ez ami útba esik hazafelé,lehet euróval fizetni, kielégítő a kínálat, gyors és kedves a kiszolgálás.

Na itt a „bibi" !

Hát ennek az üzletnek oszlopos tagja a boltos néni akiről itt ma szó lesz.

Már elég régóta dolgozik az üzletben, talán még az átkosban kezdte a szakmát, Kádár szabályait elviselte, a rendszerváltással járó továbbképzést túlélte, naponta emelkedő árakat emelt fővel tűrte, de a rengeteg vásárló megtépázta az amúgy hajókötél idegzetét.

...és itt jöttem én a színre, jobbról be!

Gyermekeim szeretik a szalámit. Gondoltam veszek pár szeletet. Sorba álltam, türelemmel vártam. Boltos néni:Mit adhatok?

Én:Kérnék a soproniból ennyit!-és mutatom azt a tíz centit mivel kupacban szeletelve várakoztak a szalámik.

Boltos néni:Hát nem lehet azt mondani hogy húsz dekát?

Én: Elnézést, nem tudom ebből a fajta szalámiból pontosan mennyi a húsz deka, ezért mutatom.

A Boltos néni hatalmasat döfött a kétágú villájával a kupacba.

Boltos néni:Hát ennyi húsz deka!

Égtem mint a rongy!Ilyen buta vagyok hogy ezt nem tudom? Szégyenkezve vártam a csomagolásra. Boltos néni feldobta a mérlegre a „jobbhanemtudodmibőlvan" szalámit és elégedett fejjel nézett. Ő már ezer éve meg két napja ezt az ipart űzi,én meg értetlenkedem itt vele. A mérleg tizenöt dekát mutatott! Boltos néni még depresszívebb lett,büntetésül hogy nem jött össze a húsz deka, öt ragasztó címkével látta el az amúgy szerénye mennyiségű szalámit.

Én:Köszönöm igazán kedves!

Na, gondoltam magamban neked is a férjed mutatta meg mennyi a húsz! Lehet hogy csak tizenöt?

Pár nap elteltével megint beevett a fene. Hatalmas tábla hirdette a Boltos néni kérését,miszerint aki sajtot akar venni, a szalámis pultnál álljon sorba! Egy idősebb házaspár,egy fiatal házaspár és én szamár utoljára arra gondoltunk,mielőtt beállunk a sorba, megtekintjük az aznapi sajtfelhozatalalt. Lehet hogy pont nincs efelé sajt amit ma megkívánt a szervezetünk. Beszélgetésbe elegyedtünk, hogy drága a sajt, az íze se a régi, növényből készítik és egyéb. Jött is a Boltos néni!

Boltos néni: Hát nem tudunk olvasni? Pedig elég nagy betűkkel van kiírva hogy itt nem lehet sajtot kérni! Miért nem tudunk beállni a pult másik oldalán, a szalámiknál, mint minden rendes vásárló!

Rendelten vásárló se voltam még, ezt a napot is megéltem, szegény anyám, hát ezért nevelt? A Boltos néni miután kiosztott minket,mint a römikártyát, elporzott a féltve őrzött szalámis részlegébe.

Miután felsöpörtük az állunkat a földről, ismét beszélgetni kezdtünk. Főleg felháborodott hangnemekről volt szó,sűrűn emlegetve az idióta,idegbeteg, elmebeteg, hibbant, gyengeelméjű, kretén, zakkant, flepnis kifejezéseket emlegetve. A két házaspár kitartóan ott maradt. Megvárták amíg a szalámis részlegben elfogy a kedves vásárló és Boltos néni végre odamegy. Közölték vele hogy ők csak nézelődők,akik vásárlóvá alakultak volna ha úgy tartja kedvük. Most nem tartja úgy a kedvük, mert a Boltos néni agyilag korlátolt!

Megint mentem, vásároltam. Félve nyújtogattam a nyakam a zöldségeknél hogy lássam ma mi a felhozatal a szalámis szakosztályon! Boltos néni nincs! Egyből rávetettem magam a sajtokra! Csak úgy odamentem, nézelődtem, jött egy hölgy, megkérdezte mit szeretnék. Sajtot, fetát! Az eladó felajánlotta hogy mivel ez a sajtféleség igen képlékeny, beleteszi nekem dobozba, nehogy massza legyen mire kis otthonom konyhájába ér. Nem kerül semmibe és könnyebb neki is így kiadni. Leesett az állam! Hangosan megköszöntem amiért ilyen kedves volt velem, pedig reggel öt óta itt dolgozik, ebben a nagy melegben, kiszolgálva a variálós vásárlókat. Egyszerű szerénységgel csak annyit mondott hogy neki ez a munkája!

Megint mentem,megint vásároltam! Sajtot, fetát! Kedvenc Boltos nénim bitorolta a blokkot.

Boltos néni:Mit adhatok?

Én:Feta sajtot kérnék,az a kis darab jó lesz.

Mutattam melyik. Kivételesen nem hívta fel a figyelmem a húsz és tizenöt deka differenciára. Persze hogy csomagoló papírba hajtogatta bele, de én képben voltam!

Én:Elnézést, beletenné műanyag dobozba? Tudja sok dolgot vásárolok még és szeretném ha nem törne össze, mire hazaérek vele.

Kellett nekem jártatni a pofámat? Kellett nekem ugatni? Nesze neked manifesztálás!

Boltos néni:El lehet ám vinni ezt papírba is! Ha már félig be van csomagolva nem kell ezen ennyit variálni!

Tettem még egy próbát:

Én: Kifizetem a doboz árát, csak legyen olyan kedves abba tenni.

Persze hogy nem!Csak ezért se!

Boltos néni:Jó lesz ez így is.

Megvártam amíg befejezi a sikamlós sajt begyömöszölését a nejlon borítású papírba. Kész. Boltos néni elővette a pult alól a -nekem van igazam- nézését és egy határozott mozdulattal felrepítette a maszatos üvegpultra a semmit sem sejtő ám igen viseltes sajtot. Csak azt nem mondta hogy:nesze!

Én meg elővettem az elsőáldozási mosolyomat és közöltem vele hogy köszönöm de mégsem kérem a sokat szenvedett sajtot! Azzal hátat fordítottam és otthagytam mielőtt sokkot kapott volna!

Megint kellett ezt kis pénzt költeni hát jött velem az Álompasim is. Szegény mit sem sejtett a szalámi-sajt háborúról! Exkluzív ételt szerettem volna készíteni. Speciel libanyakra fájt a szívem. Bementünk a boltba és hatalmas trauma ért! Gondoltam itt már csak a Green doki esetleg Carter tud segíteni, de lehet hogy Bentonért kell kiáltani mint a vészhelyzetbe!A Boltos néni a nyers húsoknál héderezett! Na ebből megint gáz lesz, mert a néni homlokán tekintélyes méretű barázdák húzódtak, jelezve hogy ő mindenütt ott van,mindent kézben tart, ez orbitális felelősséggel és kolosszális stresszel jár. Vagyis lesikítja annak a haját aki nem úgy bugrál ahogy ő füttyent!

Gyorsan előkaptam a retikülömből a kézi imamalmom és mormolni kezdtem : ne legyen libanyak! De az imáim mint eddig mindig nem találtak meghallgattatást és volt libanyak! Nekem speciel kettő darab nyaka-töve kellett volna!Odalépdeltünk az oltár elé a párommal, némi tiszteletet és meghunyászkodást mímelve.

Boltos néni:Tessék!

A hanglejtétéből tudtam hogy megismert!

Pasim: Két libanyakat kérek!

Ebből még nem lett volna baj de a balga kiejtette a kulcsszavat!

Pasim:Kérhetném a két vastagot?

A Boltos néninek felszaladt a szemöldöke a homlokáig,ott megállt ,találkozott a hajas fejbőrrel és miután visszament a helyére felvette az extra haragos habitust!

Boltos néni:Azt nem lehet!Egy vastag mellé egy vékonyat kell vinni!

A keze megállt, undorral nézte a halott állat testrészét és várt! Még jó hogy nincsenek legyek a boltban!A zümmögést is hallani lehetett volna akkora csend szakadt ránk! Stephen King jutott eszembe...

Pasim:De nekünk kettő kell és vastag. Nem lehet válogatni?

Olaj a tűzre babám! Halkan odasúgtam életem megrontójának hogy kérjen egy vastagot és húzzon a kenyeres felé mert itt ma vér fog folyni! Nem látta a késeket a Boltos néni háta mögött,de rajtam igen ,hogy most menni kell! Hosszan tanakodtunk a kenyerek és egyéb pékáruk felett hogy tudnánk becserkészni a másik vaskos állatdarabot. Hát persze! Összeszedtem minden bátorságom,visszamentem,fogtam egy kosarat,mint szűzi új vásárló és megjelentem a nyers-húsos pultnál!

Én:Jó napot kívánok! Libanyakat szeretnék vásárolni!Egy darabot és vastagot!

Nem engedtem a 21-ből! Kikötöttem az ebet a karóhoz annyira, hogy talán ott fog megszáradni!A Boltos néni belesápadt a kérésembe. De mivel én vagyok a vásárló,kénytelen volt nekem adni az utolsó,vastag,sokat emlegetett libanyakat!

Boltos néni:Nem lehet megérteni hogy itt nem lehet válogatni? Ez nem piac!

Megvártam amíg becsomagolja. Féltem egy kicsit hogy kirongyol vele a raktárba én meg itt maradok nyakatlanul. De nem tette. Megkaptam a nyakat végre! Ha lúd,legyen kövér! Oldalra léptem és mit láttak szemeim? Fehér pecsenyék sorakoztak, kisebb-nagyobb cafatokban.

Én:Elnézést! Megkérdezhetem hogy a nyolc -féle méretre vágott fehér pecsenyéből lehet választani,vagy azt kell megvenni a mit a gép kidob?

Megvártam amíg megérti és felfogja hogy én most itt szőrözök vele. Hát a szőrös rész bejött! Égnek állt a haja, a vérnyomása felugrott rendesen! Talán akkor pirult el ennyire amikor megkérték a kezét!

Mivel megszereztem amit akartam, becserkésztem a türelmesen várakozó Pasimat és az üzletet elhagytuk. Néma méltósággal még biccentettem egyet kifelé menet kedvenc Boltos nénimnek.

De az élet ment tovább. A kölykeim állandóan éhesek, így bevásárolni kell!

Mivel jókedvem volt nem figyeltem eléggé. Csak úgy bementem, ténferegtem a boltban, gondolkodtam mit főzzek, mi van otthon, mit kell venni és hogy a bevásárló lista megint a hűtőn maradt. Talán egyszer elhozom magammal a frigót is!

A Boltos néni a konzerveket pakolta. Majdnem nekimentem. Na az még szép lett volna! Ott guggolt a löncshúsok és a májkonzervek között! Ha átestem volna rajta, megkérdőjelezhetetlen hogy beletuszkolt volna egy fémedénybe és én életem hátralévő részét mint tyúkmájkrém folytatom!

De ehelyett! Ránéztem, előkaptam a legidillibb mosolyomat és megkérdeztem:

-Maga itt? Akkor megyek és veszek szalámit meg sajtot! Csókolom!

Azzal lepkekönnyű léptekkel és angyali vigyorral elhagytam a színt! Hát betalált! A Boltos néni rájött hogy én nyertem. Nem szólt utánam, nem nézett csúnyán, átkokat se hintett, konzervek sem repültek. Ott gugsizott és ingatta a fejét jobbra-balra és az arcán megjelent egy mosoly. Az az igazi, kedves, „Boltosnénis" mosoly, amit talán akkor viselt utoljára, mikor beállt először a pult mögé, mint tanulós lány....

.-.         

Oldal: Nő a pult mögött
Vélemény,élmény,tapasztalat... - © 2008 - 2024 - axi.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat