...és öt óra ötvenhét perckor a soproni állomásról kigördült a pesti gyors. Én meg csak álltam ott a peronon, édes fáradtságban, magányosan, az utasok között. Hát elmentek. Csak három napot kaptam, az élettől. Három esős, hideg, de nevetéstől hangos napot. Mennem kellett dolgozni, úgyhogy nem volt időm gondolkodni mit is éltem át. Talán jobb is.

Az a nap is elszaladt, mint minden más nap. De jött az este, ami csendes és magányosra sikerült. A sötétben pedig a könnyek, hogy elment a négy barátnő. Az emlékek meg maradtak. Csak furcsa foszlányok...

A Zsuzsi, ahogy a kezét a szívéhez emeli, feltekint, mintha Istenhez akarna szólni és susogós „S" betűjével mondja: csodálatos! Tudod az a könyv! Mert hát őt megnyugtatja lelkileg az olvasás és a zenélés, feltölti élettel, energiával. Pedig az élete szomorú, mint agy angol dráma. Sok könny, keserűség, megaláztatás, félelem, nélkülözés volt, amit elviselt az évek során. De ő akkor is szemébe nevetett a sorsnak. Fekete Beatles frizurája, örökké mosolygós arca, szolid megjelenése itt toporog előttem. Meg a kissé szomorúan csillogó bükköny fekete szeme...

Az Erika, aki még mindig nem tuja elfogadni, hogy ő is csapat tag. Csak ritkán szólal meg, ügyelve nehogy bárki szavába vágjon. Férfias, erős, mint a munkája. Dolgozik, csendesen él, félti lányát. Kevés szórakozása van az életében. De azt megbecsüli. Sok emberi értéket jobban becsül és félt, mint bármelyik anya. Megtörte az élet, de aki így tud" prímelni" annak mindent megengedhetne az Isten!

Az Etus! Drága különc barát! Fazekas, óvónő, szex istennő, barát, utazó, igazi csodabogár! Ahogy beszél a „Borászról" ízlelgetve minden szavat, amit kiejt! Aztán hosszan elméláz az emlékei között, mintha kincses ládikájában próbálna rendet tenni. Mesél a Balaton partról, a gyerekeiről és sziporkázik... Aztán talál egy cikket a helyi újságban, hogyan kell igazi jó só-gyurmát készíteni és már tépi is a lapot, mert őt várják otthon az ovisok, akiknek ez fontos!

... és persze anyám. Ahogy alszik a kanapén és az Erika ráteríti a takarót. Ahogy a konyhába oson és bedönt egy fájdalom csillapítót. Nem mondja, hogy fáj a feje mi meg nem kérdezzük. Tudjuk. Ahogy a szűk szobában ül ölében szeretett hangszerével és halkan pöttyögi a „négy folyót" Korán kel és kávét főz mindenkinek. Ahogy cipeli a kis kocsit rajta a nagy zöld táskája és az imádott hangszere és nem fogadja el a segítségemet csak a második lépcsőfeljárónál. Aztán gyerekes búcsút mond, amikor menni kell. Nem használ nagy szavakat, úgyis tudom, hogy szeret, hiányozni fogok, köszön mindent...

És bemondja valami ismeretlen hang hogy még két perc. Nézem a négy barátnőt, ahogy pakolásszák holmijukat, izgulnak, mint a tinik hogy ki hol fog ülni és mikor indulnak és mikor érnek oda!

Aztán elindul a vonat.

Én meg lelki szemeim előtt látom a négy barátnőt, ahogy büszkén citeráznak a Lorettoi templom előtti parkban, megmutatva inkább csak önmaguknak hogy mi itt vagyunk! Mi magyarok vagyunk, mi népzenét játszunk, mi szeretünk élni és az otthonunk több száz kilométerre is van mi elhoztuk azt, amit szeretünk. Mert bizony"... szép helyen van, mert a templom a közepén van!"

 

 

Oldal: ...szép helyen van.
Vélemény,élmény,tapasztalat... - © 2008 - 2024 - axi.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat