Vélemény,élmény,tapasztalat...

Szorgos ember lévén,heti rendszerességgel járok dolgozni Miss Röfihez. Már hónapok óta nem történt semmi érdekfeszítő dolog. Na gondoltam itt vége szakad a nagy teleregénynek ,mivel semmi háború nem volt. Semmi hiszti,semmi csata. Csak éltek, vegetálgattak, néha még beszéltek is egymással. Én se leszek ám így híres írónő?!

De persze hogy lett újabb pata-csata!

Szép tavaszi majdnem nyári reggelen mentem. Sovány forgalom, zsernyák sehol, nafta a kocsiban, finom reggeli. Bár ebből gondolhattam volna ezt-azt, de hát...

Miss Röfi érkezésem után kávét főzött nekem,mint mindig. Kérdeztem hogy hol is a séf? Csak annyit mondott hogy alszik. Gondoltam az jó, legalább nem köhögi végig a kávészünetemet így munka előtt. Beosontam és ádáz vasalásba kezdtem. Dáriusz barátunk takaróval a fején aludt.

Először azt tűnt fel hogy Dáriusz csizmában van, aminek igen csak tyúkszaros a talpa,meg a szára. Aztán arra is rájöttem-szétvet az ész- hogy az ágy végében tárolják a sosem használt ágyneműket egy kis faládában. De a faládának Dáriusz lerúgta a tetejét, így a pipikaki minden fordulása alkalmával kenődött is rendesen! Na végre!Folytatódik a teleregény!

Bejött Miss Röfi hogy felkeltse hites urát. És Dáriusz előbújt a takaró alól! Jaj anyám! Fél feje sáros és véres volt egyszerre! Mint aki vatta részegen felnyalta a betont! Hát valahogy így lehetett, mert a kiserkent vér és a sár egyenletesen volt rászáradva az amúgy ritka szép hajára és homlokára. Miss Röfi harsány ordításba kezdett. Na itt akár jöhetnének a „májámi" helyszínelők is mert gyilkosság volt vagy lesz!

Én meg csak nyomkodtam a gőzt hogy simuljanak már ki a ruhák!

De ezzel még nem volt vége! Dáriusz barátunk az estét kedvenc „nemtommilyen" márkájú bőrdzsekiben töltötte el ,ami szintén elég viseltes volt. Gyakorlatilag lehullott a bal ujja. Mivel Miss Röfi elég aktívan rángatta a takarót erre is fény derült elég gyorsan. A finálé pedig a szaros takarók dobálása című verseny volt.

De hát másnapos embernek beszélni? Számon kérni bármit? Mintha a kutyámat tanítanám balettozni! Miss Röfi befejezte a lármázást és aktív telefonálásba kezdett. Csurgott is a nyál „xperia" nem létező billentyűiből úgy beszélt. Dáriusz meg aludt tovább, várva a fejleményeket.

Na jött is a felmentő sereg! Két kamaszodó leánygyermek képében, akik hangos sírásban törtek ki. Hogy mily szégyen, mekkora sokk! Gondoltam magamban, ezen már kár hisztizni, örüljenek neki hogy nem hányta végig a kéglit vagy hogy nem az utcán alszik egy „biomülle" társaságában.

Dáriusz meg csak aludt, véres csimbók ide vagy oda, vonyító család, vagy szaros csizma meg takaró se verte fel édes bor és sör áztatta álmát.

Én befejeztem a vasalást, a kamaszok meg anyjuk a konyhában törölgették hatalmas szégyentől csordogáló könnyeiket. Bejelentettem hogy munkám véget ért a mai napra, ide a stexet és tipliznék,mielőtt még én is kapok valami testnedves dolgot!

-.-

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat